A karácsonyi menü legnépszerűbb alapanyagai
„Semmi sem lehet igazán új, ami nem igazán régi” szoktam mondani, amely remekül jellemzi a karácsonykor kínált menüsorokat is. A karácsonyi vacsorát sokfogásos, változatos étrend jellemzi, ilyenkor általánosan sokat és sokfélét fogyasztunk, ugyanakkor évről évre mégis szinte ugyanazokat az alapanyagokat szerezzük be az ünnepekre. Őseink azon alapanyagokat részesítették előnyben, amelyek bőséggel, jó terméssel „kecsegtettek”. Ezen alapanyagokhoz különböző hiedelmek, babonák kötődtek, amelyek még napjainkban is befolyással vannak a karácsonyi ételsorunk kialakítására.
Karácsonyi pulyka
A nagyszülők által ránk hagyott recepteket a karácsonyi menüsor kidolgozása előtt mindenképpen nézzük át, és a legjobbakat próbáljuk meg a jelenkor konyhaművészeti kívánalmainak, így az egészséges táplálkozásnak megfelelően felfrissíteni, hiszen már a töltött káposzta is elkészíthető úgy, hogy ne legyen megterhelő a gyomrunknak.
A karácsonyi asztal tradicionális hagyományaink alapján – amelyek különböző hiedelmekre, babonákra alapulnak –, elképzelhetetlen disznóhús, hal, bejgli, alma és dió nélkül. A babból, borsóból, lencséből, mákból, dióból készült ételek a gazdagságot jelképezték.
A disznóhús fogyasztása részben a novemberi-decemberi disznótorosoknak köszönhető, részben pedig annak a hiedelemnek, amely szerint a disznó házba túrja, míg a csirke pont az ellenkezőjét teszi, kikaparja onnan a szerencsét. A húspultnál járva ne feledkezzünk meg a lapocka, füstölt oldalas, darált dagadó, császárhús beszerzéséről, amelyek nélkülözhetetlen hozzávalói a karácsonykor különösen kedvelt székely és töltött káposztának, ez utóbbihoz a káposzta apró mellett káposzta levél is kerüljön a bevásárlókosarunkba.
Őseink a halat is a meggazdagodás, a bőség reményében fogyasztották. Hazánk nem tartozik a halfogyasztó nemzetek élvonalába, az évi átlagos halfogyasztás messze elmarad az ajánlott beviteltől, s a nyári strandolás közbeni sült heck és a karácsonyi halászlé fogyasztásában szinte ki is merül. A halak húsa könnyen emészthető, teljes értékű fehérjét tartalmaznak. Változatos módokon készíthetőek, előételként kínálhatjuk salátához keverve, levesként klasszikus halászléként vagy zöldséges hallevesként, főételként pedig rántva, roston vagy esetleg tésztába sütve. Számos betegség diétájához bátran felhasználhatóak, ugyanakkor az egyik legveszélyesebb étel is lehet a szálkák miatt, így ha gyerekeknek és idősebbeknek is kínáljuk a halas fogásunkat, alapanyagként mindenképpen könnyedén szálka mentesíthető halfajtát válasszunk. A karácsonyi halak, halbelsőségek beszerzését semmiképpen se hagyjuk az utolsó pillanatokra, így megspórolhatjuk magunknak a sorban állást, valamint szélesebb kínálatból válogathatunk. Amennyiben a karácsonyi menünk főétele valamilyen hal specialitás lesz, halászlé helyett ajánlok egy könnyed gyümölcslevest, amely egyaránt készíthető almából vagy körtéből.
Az angolszász befolyásra mára már általánosan elterjedt a pulyka is, amely a karácsonyi ételsor fénypontja lehet – azoknak, akik nem egészben sült pulykát szeretnének kínálni, ajánlom a kolbászhússal töltött szegfűszeges pulykasült receptemet (hamarosan felkerül az oldalra). A pulyka húsa jó ízű és szépen szeletelhető, így a gyakorlott háziasszonyok a pulyka felszeletelésével mindenképpen várják meg a vendégeket is, hiszen már a felszeletelés látványa is gasztronómiai élményt fog okozni.
A méz az étel édességét jelképezi, amely a sült tökkel együtt a torokfájás megelőzésérésre is kiválóan alkalmas, így a téli időszakban a fogyasztásuk kifejezetten ajánlott.
Az ünnep elképzelhetetlen mák nélkül – amely egyébként igen sok energiát tartalmaz és számos értékes összetevője van, így gazdag magnéziumban, kalciumban és vasban. A mákos bejgli ízletes alternatívája lehet a máktorta vagy a könnyedén és gyorsan elkészíthető mákos guba.
Az ünnepi ételek alapanyag (hal, mák, stb.) összetevőinek köszönhetően jó hatást gyakorolhatnak a szervezetünkre, ugyanakkor lényeges, hogy bátran fogyasszunk minden fogásból, de csak mértékletesen, és ne feledjük, hogy a vendégeink sem attól fogják magukat jól érezni társaságunkban, ha „túletetjük” őket.
