1991-ben jó tanulmányi eredményeimre tekintettel, lehetőséget kaptam arra, hogy egy igen nívós, budai étteremben, az Alabárdosban szerezhessek gyakorlatot. Nagyon megtetszett számomra az étterem sajátos, emberközpontú, családias hangulata, így eltökéltem, hogy az érettségi megszerzése után is itt maradok, amiért keményen meg is dolgoztam.
Leérettségiztem mint szakács, cukrász és felszolgáló. Az Alabárdos Étteremben mint mosogató kezdtem el dolgozni: hűtőt pucoltam, súroltam, de a főszakács, látva igyekezetemet, hamarosan komolyabb feladatokkal is megbízott az ételkészítés területén. Rövid időn belül szakáccsá léptettek elő.
Ez az étterem volt az én kiképzőközpontom, persze ehhez kellett egy étteremvezető is, aki olyan lehetőségeket adott, amiket csak meg kellett ragadnom, igaz ennek alapfeltétele a szorgos munka volt. Jakabffy László, az étterem vezetője észrevett bennem valamit, amit sokféle ösztönzővel, kemény erőpróbával és különböző kiegészítő feladatokkal segített kiteljesíteni. Bizalmat szavazott nekem, ezért még jobban igyekeztem megfelelni az egyre növekvő elvárásoknak. Ha megegyeztünk valamiben, azt elég volt egy kézfogással szentesíteni.
Az Alabárdos Étteremben nem csak a minőségi munkára, de a világversenyekre való felkészülésre és kísérletezésre is mód volt. Főnököm már akkor tudta, amit akkor, sőt még ma is kevesen, hogy ha egy szakácsba befektetünk, lehetőséget adunk neki, hogy külföldön tanuljon, akkor ezt visszatérése után az étterem javára fordíthatja, így mindenkinek meglesz a haszna, de leginkább a vendégeknek. Sok lehetőséget biztosított számomra, hogy külföldön is gyarapítsam ismereteimet, ezek alkalmával tényleg rengeteg olyan tapasztalatot szereztem, amelyeket aztán jól tudtam hasznosítani az étteremben – hiszen mindig tanultam valami újat a különböző nemzetek konyhájának sajátos ízvilágáról. Mindeközben tudtam, ha nem tudok jól szerepelni, elveszítem a bizalmát, így mindig alaposan felkészültem, aminek meg is lett az eredménye. Kapcsolatai révén sok külföldi munkát is vállalhattam: magyaros napokat tarthattam különböző helyszíneken, világot láthattam – nekem anyagiak híján, sem saját zsebből finanszírozva, sem családi segítséggel nem sikerülhetett volna, kellett hozzá a szerencse is. A szerencsén, és a megszerzett tudáson kívül természetesen egy nagyon jó csapatra is szükség volt ahhoz, hogy az Alabárdos Étteremben töltöttek jó tanulóéveim legyenek.
Az emberek nem csak étkezni jöttek hozzánk, hanem gasztronómiai élményre is vágytak. Az étterem party service szolgáltatásába beletartozott, hogy az egyes rendezvényeken az ételeket a vendégek szeme láttára készítettük el, így már nem csak az ételkészítésre, annak is a látványosabb változatára, hanem a szóbeli körítésre is figyelni kellett.
Persze azért ez az időszak nem csak a főzésről szólt. Mindig is szerettem focizni, így az étterem focicsapatához örömmel csatlakoztam. Mi, szakácsok hetente egyszer focizunk a felszolgálók ellen, kéthetente pedig mindnyájan egy másik étterem csapata ellen – amellett, hogy remek időtöltés volt, csapatépítőként is szolgált.
1997-ben az a megtiszteltetés ért, hogy két kiváló művésznek, Andrew Lloyd Webbernek, és Plácido Domingonak főzhettem. Roger Moore és felesége pedig több éven át, rendszeresen visszatérő vendégünk volt.
1998-ben kineveztek az Alabárdos Étterem séfjévé. A munkatársaimmal megnyertük a „Vendéggel a Vendégért” elismerést, melynek fődíjaként tovább képezhettem magam Dél-Afrikában, Johannesburgban, ahol tanulmányoztam a helyi gasztronómiát és borkultúrát.
1999-ben Executive chef lettem, volt egy irodám, egy számítógépem, és megállás nélkül írtam a menüket. Ebben az évben bekerül az Alabárdos Étterem Magyarország 10 legjobb étterme közé, ami hatalmas elismerés volt számunkra.
2003-ban teljesült az a féltve őrzött álmom, amit még iskolásként, a gyakorlati időm megkezdésekor tűztem ki elérendő célként: kineveztek az Alabárdos Étterem üzletvezetőjévé. Azóta pontosan tudom, hogy minden a fejben dől el. Mindig van a tarsolyomban egy rövid és egy hosszú távú terv, amihez kőkeményen ragaszkodom. Az ember bármi lehet, bármit csinálhat, kitartó munkával minden álom megvalósítható. Ha igazán szeretnénk valamit, kezdjünk érte dolgozni, és idővel biztosan megvalósul.
A kinevezés után, újabb célt tűztem ki, ami nem volt más, mint egy saját étterem létrehozása. Nagy lelkesedéssel vettem részt egy magyar étterem elindításában Moszkvában, amely az orosz főváros egyik legfelkapottabb helyévé vált. Az első Guiness rekord kísérletem is sikerült, a 250 m hosszú hajdúsági töltött káposzta elkészítésével.
2004-ben az Alabárdos Étteremben vendégem volt a spanyol királyi pár, valamint Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes és Esterházy Péter író.
2005-ben, közel 15 év után búcsúztam el az Alabárdos étteremtől, amikor megnyitottam saját éttermemet, a Lázár Vendéglőjét.