Séfnek lenni jó!
Szponzorált tartalom
„Mindig legyenek rövid távú és hosszú távú céljaid, hiszen az álmaid csak akkor valósulhatnak meg, ha tudod, miről álmodsz – aztán jöhet a kemény munka!”
A minap felkértek arra, hogy a Gundel Iskola diákjainak, illetve leendő tanulóinak meséljek a szakács szakmában rejlő lehetőségekről. A pályaválasztási időszakra való tekintettel, úgy gondoltam, hogy ez a téma még sokakat érdekelhet, így következzen most egy kis rendhagyó gasztro-karrier tanácsadás.
Séfnek lenni jó!
Már az elején le szeretném szögezni azt, hogy a szakács szakma nem tartozik a könnyű szakmák közé, egyrészt fizikailag meglehetősen megterhelő, másrészt a munkaidő alakulása sem a legideálisabb, hiszen gyakori az esti, hétvégi és ünnepnapi munkavégzés. Nem ajánlom tehát ezt a szakmát azoknak, akik nem szeretnének esténként, hétvégén, ünnepnapokon dolgozni, ha van olyan étel, amit biztosan nem kóstolnának meg, ha allergiásak a fűszerekre, tejre, húsra, konyhai rendre, továbbá, ha nem szeretnének világot látni, távoli országok gasztronómiáját megízlelni, felfedezni.
A szakács szakma egyik legnagyobb előnye az, hogy aki akárcsak egy kicsit is komolyan veszi magát, az ételkészítést, és alapvetően csapatjátékos, az itthon és külföldön egyaránt nagy valószínűséggel el fog tudni helyezkedni. A szakács szakma ugyan nehéz, de keresett szakma itthon és külföldön egyaránt.
A diákok egyik legnehezebb döntése az, hogy hol, melyik iskolában kezdjék meg a tanulmányaikat, ugyanakkor a szakmára való ráhangolódásnak már otthon meg kell kezdődni, ugyanis ha otthon nincs meg a hajlandóság a mosogatásra, zöldségek pucolására, az ételkészítésre és a főzés utáni rendrakásra, akkor ehhez a kedvet egy étterem konyhája sem fogja meghozni. Nincs fontosabb annál, mint hogy szeressük azt, amit egy életen át csinálni fogunk, így a szakács szakma érdemi műveléséhez elengedhetetlen a főzés szeretete, az érdeklődés a konyhaművészeti trendek iránt, valamint a nyitottság a különböző alapanyagok és különböző országok gasztronómiája iránt.
Az iskolai tananyag az alapok elsajátításhoz talán elegendő, de azt ajánlom, hogy a tanulók autodidakta módon is fejlesszék magukat, így például használják ki az internet adta lehetőségeket is, nézzék meg a kedvenc séfjeik gasztro videóit, lessék el konyhai tippjeiket, trükkjeiket, praktikáit – lehetőség szerint ne szinkronizált változatban, hiszen az idegen nyelvű főzővideók remek nyelvtanulási lehetőséget is biztosítanak. Bár a gasztronómia nyelve a francia, mindenkinek azt ajánlom, hogy először angolul szedje magára a konyhanyelvet, legalább „konyhanyelven”, hiszen ezáltal megnyílik az út külföldre is. Természetesen senkit nem bíztatok arra, hogy külföldön vállaljon munkát, ugyanakkor saját tapasztalatból tudom, hogy ez mekkora élményt és fejlődési lehetőséget kínál.
Már az iskolai évek alatt érdemes „szakosodni”, tehát kiválasztani a gasztronómia, ételkészítés azon területét, területeit, amely kifejezetten érdekel, ehhez kapcsolódóan szakmai lapokat, blogokat kell olvasni, sőt akár saját, fényképes, receptes blogot vezetni, amelynek linkje minden kétséget kizáróan az önéletrajzban is jól mutat. S ha van egy jól behatárolható érdeklődési kör, akkor ahhoz már gyerekjáték megtalálni azt az éttermet, amelynek a profiljába vág, s ahova érdemes tanulónak jelentkezni. A specializálódás nagy előnye az, hogy az újságírók rendszeresen kérik az adott gasztronómiai téma kifejtéséhez az adott terület szakértőjének segítségét, közreműködését, például az adott ország konyhaművészetének ismertetéséhez, különleges alapanyag elkészítésének bemutatásához, a gasztronómia trendek ismertetéséhez, a különlegességek, érdekességek bemutatásához, ez pedig mind a séfnek, mind az étteremnek remek PR lehetőség.
A szakmai fejlődést jelentősen inspirálják a szakácsversenyeken való megmérettetés is, így érdemes benevezni a különböző gasztronómiai versenyekre, legyen akár csak egy kis vidéki falu pörkölt főzési versenyéről is szó. Évről évre meg kell újítani a gasztronómia sláger témáit, így új tartalommal, új ötletekkel kell felruházni a Halloween-i tökfaragást, a karácsonyi bejglit, a szilveszteri virslit, akár csak a húsvéti sonkát. Mindig máshogy kell tálalni, így az ételrepertoárt időről időre meg kell újítani, ehhez pedig elengedhetetlen a szakmai tudás, az elhivatottság és a kreativitás – és az elszántság, hogy a legvadabb ötleteket, s ezáltal a legvadabb fogásokat is keresztülvigyük a vezetőségen.
A séfek már nem csak a konyhában dolgoznak, egyre többet mozognak a vendégtérben is, szóbeli körítést kínálva az egyes fogásokhoz. Így a kommunikációnak nem csak a konyhában, hanem a vendégérben is, illetve televíziós séfek esetében a képernyőn is működnie kell. Azon séfek, akik az ételek professzionális megjelenítésére helyezik a hangsúlyt, nagyon gyorsan találhatják magukat egy ételfotózáson vagy gasztronómiai témájú reklámfilm forgatásán.
A szakács szakma kemény munkát igényel, de számos lehetőséget és kihívást biztosít. Egy próbafőzést mindenképpen megér!
