Külföldi vendégszereplések
Egyik legnagyobb sikerélményem az volt, amikor 1996-ban Patrick Pagés chef meghívott egy tanulmányútra Franciaországba, aminek keretében bejuthattam a híres Ritz szálloda konyhájába is. Ő mondta: „Ha csak odaállsz a lábas mögé, és rosszkedvűen kavargatod a rántást, csak lelketlen fizikai munka, még nem főzés. A recept pedig csak támpont, irány lehet, de a fantáziát, kreativitást, a főzés szeretetét nem pótolhatja.” A mestertől nagyon sokat tanultam, de nem csak gasztronómiát, hanem életszemléletet és életfilozófiát is.
Egy nemzetközi csapat tagjaként dolgozhattam egy rövid ideig a saját hoteljében is. Bár igen eldugott helyen volt Franciaországban, Montpelliertől 100 –120 kilométerre, mégis állandóan telt házzal üzemelt. Minden adott volt: hegyek, patakok, sziklák, napfény, zene, szivarfüst, jó borok, konyakok, így persze, nem is csoda.
Ott tanultam meg, hogy a legfontosabb a jó alapanyag, Pagés mesternek saját fűszerkertje, állatfarmja volt, maga járt gombászni, saját sajtmestere készítette az étterem számára a sajtokat. Sajnos Pagés már nem üzemelteti ezt a csodálatos szállodát, mivel a francia konyha utazó nagykövete lett. Azóta vallom: a szakácsmesterség utazó szakma, ahhoz, hogy képben legyünk, oktatni tudjunk, folyamatosan külföldre kell járni (ezért is örültem annyira Somogyi Ferenc washingtoni magyar nagykövet felkérésének, de erről egy kicsit később). Néha persze nem kellemes az összehasonlítás – gépekben, alapanyagokban, készítési módokban igencsak le vagyunk maradva, viszont ötletben, fantáziában egy cseppet sem.
1999-ben nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor a Magyar Napok keretében, a hongkongi Mandarin Orientalban főzhettem. Fő célkitűzésem az volt, hogy a magyaros ételek paprika előtti vonulatát mutassam be, a feledésbe merült régi magyar fűszerek felsorakoztatásával. A régi magyar konyhában még nem uralkodott ennyire a paprika, ehelyett a gyömbér, a sáfrány, és a fehérbor adták az ételek jellegzetes ízét. A magyaros gulyást, paprikás csirkét a világ számos pontján ismerik már, de nem csak ezekből áll a magyar konyha – fontosnak, sőt, mi több, a küldetésemnek tartom a régi magyar gasztronómiai tradíciók felelevenítését. A hongongi vendégszereplés alkalmával természetesen amellett, hogy a konyhánkat népszerűsítettem, behatóan tanulmányoztam az ázsiai konyhát és kultúrát.
2001-ben magyar boresteket tartottam a Marquard Média megbízásából Svájcban, a híres Baur au Lac szállodában, 2002-ben pedig az Agrármarketing Centrum szervezésében Oroszország fővárosában tartottam borvacsorákat. A moszkvai magyar gasztronómiai hét megnyitó estéjén a felszolgált ételek és borok nagy sikert arattak.
